Ősi Bulcsú

Fotózásról másképp

Fotós vagy művész?

2017. november 04. 17:50 - LifeNJoy

A közösségi oldalak és az okos telefonok elterjedésével a hétköznapi emberek töménytelen fotóval találkoznak. A felhasználók az életük minden pillanatáról képeket posztolnak. Ennek egyenes következménye, hogy a befogadók (képnézők) egyre kisebb az ingerküszöbbel rendelkeznek a kép minőségével, tartalmával kapcsolatban.

Korábban - főként abban az időben, amikor a kép papíron, kézzel fogható matéria volt - az emberek, a nézők megnézték a fotókat. A képet összességében értelmezték, majd időt hagytak arra, hogy a részleteket is feldolgozzák. Ma erre már nincs idő, hiszen mire elénk kerül egy kép, mire megnézzük, már ott van a sorban a következő száz, ami lehet érdekesebb, színesebb. Régen egy egy kép elkészülte különleges esemény volt. Intim hangulat. Ma már nemcsak a hírességek privát szférájába pillanthatunk be, hanem hétköznapi emberek unalomig ismételt, öntetszelgő képeinek cunamijával is meg kell küzdenünk. Ez fárasztó és érzékeinket is kiöli a szép, a értékes, az érdekes képekkel szemben. A kép, a fotó hétköznapi lett, a néző apatikus. Már nem mérlegelünk. A like és aktivitás érdekében a vizuális árvíz elárasztja életünket, olyan képekkel, amelyek (talán) a készítő szűk körén kívül alapból senkinek sem jelent semmit. De a kukkolás legalizálása megteremtette az instant celebek fórumát. 

Van-e létjogosultsága a mai világban a művészi fotográfiának? Mitől lesz valami jó és mitől lesz valami művészi? 

A hétköznapi befogadás szempontjából felesleges a megkülönböztetés. Egy kép akkor jó, ha kivált belőlünk valamilyen érzést. Szép, nem tetszik, idegesítő, boldoggá tesz. Lehet, a baj ott rejlik, hogy érdeklődésünk nem terjed tovább egy csinos nő mosolyánál, vagy idomai nézegetésén.

Mégis akkor miért kell egyáltalán művészetről beszélni?  

Mert a művészet az, ami ajtókat nyit megszokott világunk határain és rajta keresztül, más oldalról ismerhetjük meg saját világunkat, akár azzal, hogy felhívja figyelmünket egy témára, akár azzal, hogy új dolgokat alkotva, megmozgatja fantáziánkat. 

Mitől lesz egy fotó művészi? 

A művészi kép eszenciája a gondolat vizuális megalkotásában rejlik. 

Míg a hobbi "fotós" képei korábban nem a nagyközönségnek készült, mára a közösségi felületek miatt sok emberhez eljut. Ha ezeket a képeket megnézzük, igazából az idegen nézőnek nem mond semmit. Látunk egy privát eseményt, egy városlátogatást, egy tükör előtti selfiet. Ezen képek "készítés-motivációja" az élet pillanatok folyamatos megörökítése, publikálása és a likeok fenntartása. A befogadók fejében sem az készítő, sem a téma nem rögzül. Illúzió, ami azt az érzést kelti a befogadóban, hogy ismeri a képkészítőt. 

pool.jpg


Sajnos az öntetszelgő  amatőrök cunamija a fotósok értékét is jelentősen csökkentették. Hiszen az átlag emberben jogosan merül fel a kérdés: miért kellene profival készítenem képet, amikor a zsebemben hordott telefonnal is jó képet tudok készíteni. 

Az alkalmazott fotós vagy művész esetében nagyon fontos attribútum a fényképészet technikájának rutinszerű, professzionális alkalmazása. Felszerelése, tudása lehetőséget ad arra, hogy akár szélsőséges körülmények között is tökéletes képet tudjon készíteni. Így a képalkotás nagyobb szabadsággal bír. (Bárhol, bármikor jó képet tud készíteni) 

img_7333.jpg

De akkor mi a különbség a fotós és a művész között? 

Az (alkalmazott) fotós az adott témát nem saját akaratából készíti el, hanem megbízást teljesít, legyen az portré, vagy egy esemény vagy épület fotó. A készítésbe a lehetőségekhez képest beleviszi saját stílusát, de a téma igen szűk határokat szab. Az alkalmazott fotográfiánál a fényképezés elsődleges célja, funkciója a megélhetés. Kimagasló technikai felkészültség mellett végzik a napi rutin feladatokat. Az egyetlen cél, hogy a megrendelt kép jó minőségben elkészüljön. 

A művészet esetében nélkülözhetetlen, hogy legyen a műnek közlendője. Azért akarom megvalósítani a képet, mert a gondolatomat közölni akarom a nagyközönséggel. Nem az érdekel, hogy a közönség mit gondol a képről, hanem az hogy a kép által a kommunikáció megvalósuljon. 

A gondolat kifejezése azokkal az eszközökkel, amit a világ biztosít. 

ff_001.jpg

 

A művészet akkor ér célt, ha a néző - a felgyorsult világ ellenére - megáll, megnézi a képet, időt hagy neki és felfogja annak értelmét, gondolatiságát, szellemiségét. 

Legyünk kritikusak. Nézzük meg és érezzük meg miről szól. És ha felfedezzük a gondolat hiányát, merjük azt minősíteni. Nem minden fotó művészi, mert homályos, elmozdult vagy fekete-fehér. . 

 Adjunk időt az alkotásoknak, hogy elérjék hatásukat. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bulcsuosi.blog.hu/api/trackback/id/tr3913173022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.